Te is megvárod, hogy kicsússzon az autó?

Kedves Andrea Csilla!

🟢 „De honnan fogom tudni, hogy mikor van már baj?”

A napokban sokat beszélgettünk az egyik vendégemmel az egészségéről.

2-es típusú cukorbeteg, jelentős túlsúllyal küzd, és nagyon keveset mozog. Közben rengeteget olvas arról, mit kellene másképp csinálnia. Tudja, hogyan kellene étkeznie, tudja, hogy többet kellene mozognia, hónapok óta tervezi, hogy változtat.

Csak még nem kezdte el. Mindig halogatja.

Jár viszont szűrővizsgálatokra. Szemfenékvizsgálatra, érvizsgálatra, ellenőrzésekre. És ma feltett nekem egy érdekes kérdést:

Miért nincs olyan vizsgálat, ami megmondja, hogy most már tényleg nagy a baj? Honnan lehet tudni, mikor jön el az a pont, amikor már muszáj változtatni?

Szerintem éppen ez a gondolkodás az egyik legnagyobb csapda.

🟢 A szűrővizsgálat nem rajtpisztoly

A szűrővizsgálatok nagyon fontosak. Segíthetnek időben felismerni az eltéréseket, követni az állapotunkat, észrevenni a kezdődő szövődményeket.

De nem arra valók, hogy megmondják:

„Eddig nyugodtan folytathattad ugyanúgy. Mostantól viszont változtass.”

A szervezetben a legtöbb folyamat nem így működik.

Nincs egy éles vonal, amelynek az egyik oldalán még minden rendben van, a másikon pedig hirtelen elkezdődik a károsodás. A kockázat fokozatosan nő, a változások hosszú idő alatt halmozódhatnak, és mire valami egy vizsgálaton egyértelműen láthatóvá válik, lehet, hogy már sokkal nehezebb visszafordítani.

A megelőzés lényege éppen az, hogy ne várjuk meg ezt a pontot.

🟢 Te is megvárod, amíg kicsúszik az autó?

Próbáltam egy egyszerű példával elmagyarázni neki.

Magyarországon van tél. Tudjuk, hogy jön a hideg, lehet hó, jég, lefagyott út.

Ha én ennek ellenére nyári gumival járok egész télen, furcsa lenne azt várnom, hogy valaki majd közvetlenül a veszélyes kanyar előtt szóljon:

„Figyelj, most cseréld le gyorsan a gumit, mert 30 méter múlva ki fogsz csúszni.”

Nem tudjuk pontosan, melyik kanyar lesz az.

Ezért tesszük fel időben a téli gumit.

Nem azért, mert biztosan balesetet szenvednénk nélküle. Hanem azért, mert tudjuk, hogy bizonyos körülmények között nagyobb a kockázat, és ezt a kockázatot szeretnénk csökkenteni.

Az egészségünkkel is valami hasonlót érdemes csinálnunk.

🟢 Tudni és csinálni két külön dolog

Ebben a beszélgetésben talán ez volt számomra a legérdekesebb.

A vendégem ugyanis szinte mindent tud.

Tudja, hogy mozognia kellene. Tudja, hogy változtatnia kellene az étkezésén. Olvas róla, tervezi, készül rá.

De mindig van valami, ami miatt nem kezdi el.

Például:

• Tele van a hűtő olyan ételekkel, amelyeket előbb meg kell enni.
• Túl meleg van.
• Sokat kell dolgoznia.

Majd hamarosan...

Csakhogy ebből a „majdból” könnyen hónapok, évek lesznek.

Nem kell egyik napról a másikra mindent megváltoztatni. Nem kell holnap reggel futócipőt húzni és öt kilométert lefutni. Sőt, annak, aki régóta keveset mozog, valószínűleg nem is ez lenne a legjobb kezdet.

Lehet, hogy az első lépés egy séta vacsora után.

Lépcsőn menni lift helyett.

Vagy az, hogy a következő étkezéskor több zöldséget eszel.

Aztán holnap újra.

Nem kell mindent ma megváltoztatni. De valamit érdemes ma elkezdeni.

🟢 Ne várd meg a rossz hírt

A vendégem mesélt egy nála fiatalabb kollégájáról is, aki szintén cukorbeteg. Egy seb jelent meg a lábszárán, majd az állapota nagyon gyorsan romlott. Körülbelül két hónap alatt odáig jutott, hogy térd alatt amputálni kellett a lábát.

Nem azért írom ezt, hogy bárkit megijesszek.

Hanem azért, mert nagyon jól mutatja, miért veszélyes arra várni, hogy majd egy vizsgálat vagy egy tünet egyértelműen jelzi, amikor már tényleg muszáj tenni valamit.

A szervezet elképesztően sokáig képes alkalmazkodni, kompenzálni. Minél tovább várunk, annál nehezebb lesz a dolgunk, és annál több időt vehet igénybe, mire újra jobb állapotba kerülünk.

Mozgással. Megfelelő étkezéssel. Alvással. A szükséges orvosi kezeléssel. És azzal, hogy nem halogatjuk hónapokon, éveken keresztül azt, amiről egyébként pontosan tudjuk, hogy jót tenne nekünk.

🟢 És hogy jön ide a Bowen?

Én a Bowen-kezelésekre sem csak akkor gondolok, amikor már nagyon fáj valami.

Sokkal jobban szeretem azt a szemléletet, amikor nem várjuk meg, amíg a szervezetünk egyre hangosabban próbálja jelezni, hogy túl nagy rajta a terhelés.

A Bowen-kezelés ebben egy eszköz lehet: segíthet csökkenteni azokat a fájdalmakat és feszültségeket, amelyek miatt nehezen mozogsz.

Én azt is szeretem, amikor valaki nem várja meg, hogy már fájdalma legyen. Sokan akkor is visszajönnek időnként egy-egy Bowen-kezelésre, amikor jól vannak, hogy megnézzük, kialakult-e valahol feszülés, aszimmetria vagy kompenzáció.

Minél hosszabb ideje áll fenn egy probléma, annál több idő kell ahhoz, hogy rendeződjön.

De a kezelés sem helyettesíti azt, amit nap mint nap teszünk magunkért.

Az egészségünkhöz ritkán kapunk egy piros lámpát, ami egyszer csak felvillan: MOST.

Sokkal inkább apró döntések adódnak össze. Az egyik irányba is, és szerencsére a másikba is.

Ha van valami, amiről már régóta tudod, hogy változtatnod kellene rajta, ne várd meg a rossz leletet.

Kezdd el ma. Akár egészen kicsiben.

Ha van olyan fájdalmad, ami akadályoz a mozgásban, ami miatt nem tudsz elkezdeni sétálni, lépcsőzni vagy rendszeresen mozogni, keressük meg, mi állhat a hátterében.

 👉 Bowen-kezelésre itt tudsz időpontot foglalni:
📅 Időpontfoglalás

Törődj ma is magaddal!
Dr. Szabó Andrea Csilla – Szacs
Orvos, diplomás Bowen-alkalmazó

P.S.: Ha hasznosnak találtad ezt a levelet, nyugodtan továbbítsd olyan ismerősödnek, akinek segíthet.

Ő itt tud feliratkozni a Bowenlevelekre.