Nem lett minden nap fájdalommentes. De ma már sétál, tornázik, utazik, és nem a fájdalom uralja az életét.

Kedves Andrea Csilla!

Van, amikor a fájdalom már nem egyszerűen egy tünet.

Meghatározza, hogyan kelsz fel.
Mennyit mész.
Hová indulsz el.
Mit mersz bevállalni.

És lassan az egész életed a fájdalom köré szerveződik.

Egy 73 éves vendégem 2024. december 13-án jött el hozzám először.

Ezt a napot azóta piros betűs ünnepnek tekinti.

🟣 Amikor először találkoztunk

Rettenetes fájdalmai voltak.

Rengeteg fájdalomcsillapítót szedett, és gyakorlatilag elviselhetetlen fájdalommal élt.

Néhány ismerősével később én is találkoztam. Ők mondták el, milyen rossz volt akkoriban ránézni. Látszott rajta, mennyire szenved.

És nem egy egyszerű előtörténettel érkezett.

Rheumatoid arthritise van, 23 éves kora óta cukorbeteg, korábban gerincsérve volt, emlődaganat miatt műtötték, és 17-féle gyógyszert szed, amelyek között vitaminok is vannak.

Vagyis eleve nem az volt a helyzet, ahol azt lehet mondani:

„Megtaláljuk az egyetlen okot, megszüntetjük, és kész.”

🟣 Az első napok sem voltak egyszerűek

Két nappal az első találkozásunk után ezt írta:

„Sajnos tegnapra sokkal rosszabb lett a helyzet, a járás közbeni fájdalom és az éjszakai görcsök rettenetesen megnőttek. Valahogy az ösztönöm azt súgja, hogy mivel ilyen erősen hatott a kezelés, bár most negatív irányba, ez átfordulhat.”

Majd feltette azt a kérdést, amit szerintem mindenki feltesz magának, aki régóta szenved:

„Fogok tudni javulni?”

Másnap újabb üzenet érkezett:

„Minden fájdalom és görcs nélkül telt az éjszaka, és nagyon jól vagyok!”

Innentől, bár szerettük volna, nem egy szép, egyenletes javulás következett.

Voltak nagyon jó hetek.
Voltak rosszabb napok.
Volt, hogy teljesen eltűnt a fájdalom.
Aztán visszatért máshol vagy más formában.

Ő maga egyszer tökéletesen összefoglalta:

„Hullámvasút.”

🟣 És közben valami nagyon fontos megváltozott

December végén azt mondta:

„Megszűnt az évtizedek óta fennálló fájdalom. Most már csak a vádlijaim görcsölnek éjszaka. Napi 14 órát alszok (korábban 8-at).”

Januárban a gyógytornásza is észrevette, hogy sokkal jobban mozog. Olyan gyakorlatokat tudott újra megcsinálni, amelyek régóta nem mentek.

Áprilisban ilyen SMS-ek érkeztek:

„Nem hiszem el, 2 napja SEMMI NEM FÁJ.”

Majd három nappal később:

„Hihetetlen, de továbbra is teljes a fájdalomhiány.”

De számomra mégsem ezek a legfontosabb mondatok.

Hanem azok, amelyekből kiderül, mi került vissza az életébe.

🚶 Franciaországban napi 12–14 ezer lépést sétált.

🚶 Japánban napi 12 kilométert ment úgy, hogy közben időnként még fájt a csípője.

🚶 Amszterdamban két egymást követő napon majdnem 20 ezer lépést tett meg.

A nap végére nagyon elfáradt és fájt is, de meg tudta csinálni.

Elkezdett Tai Chira járni.

Gyógytornázik.

Személyi edzővel erősít.

Néhány hónappal korábban el sem tudta volna képzelni magáról, hogy a mozgás ennyire az élete részévé válik. Korábban sosem volt sportos, napjai nagy részét a számítógép előtt ülve töltötte.

Most szinte minden nap mozog valamit.

És 2025 karácsonya előtt ezt írtam róla a feljegyzésembe:

„Jön, megy, rohan és bírja.”

Ez nekem többet mond, mint bármilyen fájdalomskála.

🟣 Fájdalommentesség vagy élhető élet?

Azért szerettem volna elmesélni ezt a történetet, mert krónikus fájdalomnál szerintem nagyon fontos, hogyan határozzuk meg a sikert.

Persze, a legjobb az lenne, ha soha többé semmi nem fájna.

De ez nem mindig reális.

Ennél a hölgynél sem tudtam nullára csökkenteni minden panaszt.

Ma is vannak időszakok, amikor fáj a lába, a feneke vagy a térde. Időnként visszatérnek a görcsök is.

Csakhogy ez már egészen más élet, mint amiben 2024 decemberéig élt.

Akkor a fájdalom határozta meg, mire képes.

Ma mozog, sétál, utazik, tornázik.

Nem lett tökéletes a teste, de sokkal élhetőbb lett az élete.

Korábban azt mondta, nincs jóban a testével. Ma már sokkal inkább elfogadja, és megadja neki azt, amire szüksége van. Többek között a mozgást.

Most már nehezen tudná elképzelni az életét nélküle.

És van még egy nagyon kézzelfogható változás:

ma már csak nagy ritkán vesz be fájdalomcsillapítót, a korábbi napi több szem helyett.

👐 Mit érdemes ebből elvinni?

Attól, hogy régóta fáj valami, nem biztos, hogy ugyanilyen erősen kell fájnia életed végéig.

A javulás nem mindig egyenletes. Lehetnek nagyon jó időszakok és visszaesések is.

És néha nem a nulla fájdalom a legfontosabb eredmény, hanem az, hogy újra meg tudod tenni azokat a dolgokat, amelyek korábban lehetetlenek voltak.

Nem jó fájdalommal élni.

És ha teljes fájdalommentességet nem is lehet mindig elérni, nagyon nem mindegy, hogy a fájdalom irányítja az életedet, vagy csak időnként beleszól.

Ebben a történetben a mozgásnak is fontos szerepe lett. Ahogy egyre többet bírt, egyre többet mozgott. A séta, a gyógytorna, a Tai Chi és az erősítés ma már természetes része az életének.

A javulás lehetővé tette a mozgást, a mozgás pedig segít megtartani azt, amit visszanyert.

👉  Ha most jött el az ideje, hogy ne csak kibírd, itt tudsz időpontot foglalni:

 
📅 Időpontfoglalás

Törődj ma is magaddal!
Dr. Szabó Andrea Csilla – Szacs
Orvos, diplomás Bowen-alkalmazó

Ui.: A történetet a vendégem engedélyével, beazonosíthatóság nélkül osztom meg.